Hatvan éve, 1960. május 16-án a fiatal amerikai fizikus, Mayman sikeresen kifejlesztette az emberiség történetének első lézerét, a rubinlézert, amely egyetlen frekvenciával és nagy iránykoncentrációval képes fényt generálni. A 20. század négy nagy találmányának egyike, amely olyan híres lehet, mint az atomenergia, a félvezetők és a számítógépek, és mélyreható hatással van az emberi társadalom fejlődésére. Ennek a jelentős történelmi eseménynek az emlékére az UNESCO 2018-ban bejelentette, hogy a lézer születésnapját, azaz minden év május 16-át a „Fény nemzetközi napjaként” fogják kijelölni.
A lézer bizonyos anyagok atomjaiban lévő gerjesztett részecskék által kibocsátott fény. Ez eltér a szokásos fénytől. Az általa kisugárzott fényhullámok fázisa, frekvenciája és rezgési iránya azonos. A lézer angol neve "Laser", ami az angol Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation szó első betűjének rövidítése. Ha kínaiul magyarázzák, ez "stimulált emissziós fényerősítést" jelent, ami valójában a lézer működési elvét tükrözi.
A lézerek különböznek a közönséges fényforrásoktól, amelyek főként három vonatkozásban tükröződnek: Először is, a lézer jó irányíthatósággal és nagyon koncentrált energiával rendelkezik. A hagyományos fényforrás által kibocsátott fény divergens, minden irányba néz, míg a lézer divergencia szöge rendkívül kicsi. Azt mondják, hogy az 1960-as években az emberek lézerekkel világították meg a Holdat (a Holdon lévő tükröt az Egyesült Államok hagyta ott, amikor leszállt a Holdra), majd visszatértek a Földre. Ennek eredményeként a Hold felszínén lévő folt 2 kilométernél kisebb sugarat mutatott. Ráadásul, mivel a lézer által kibocsátott fotonok nagyon kis helyen koncentrálhatók, az energiasűrűség rendkívül nagy, így az erős lézer akár több százmillió Celsius fokos magas hőmérsékletet is generálhat.
Másodszor, a lézer jó monokromatikus. A közönséges fényforrások által kibocsátott fény hullámhossz-tartománya nagyon széles, és ez nem igazi monokromatikus fény. A lézer más, mert stimulált sugárzás erősíti, így az általa kibocsátott fotonok mindegyike pontosan megegyezik a külvilág által gerjesztett fotonokkal, ezért a lézer hullámhossz-tartománya nagyon szűk.
Végül a lézer jó koherenciával rendelkezik. A közönséges fényforrások fénykibocsátó mechanizmusa a spontán emisszió. A különböző atomok által generált spontán emissziós fény frekvenciájában, polarizációs irányában és terjedési irányában eltérő, és rendezetlen; míg a lézerfény más, működési mechanizmusa stimulált emisszió, így minden foton és A külvilágból gerjesztő fotonok frekvenciától, polarizációs iránytól és terjedési iránytól függetlenül ugyanazok.
Ezért a lézer koherenciája nagyon jó. Fény interferencia-kísérletekben használva könnyű megfigyelni az interferencia peremeket. A gravitációs hullámokat 2016-ban észlelő tesztkészülék például Michelson interferométert használt, a fényforrás pedig lézer volt.
